B1G
Simonyi Imre gyulai költő 100 éve született. E jeles évfordulóról többen megemlékeztek egykori személyes ismerősei közül is. Bod Tamás is írt egy cikket a centenárium apropóján egy marginális libernyák újságba. Azonban a cikk nem Simonyiról szól, hanem a szöveg 90%-a Dr. Görgényi Gábor egykori gyulai ügyvédet gyalázza. Egy 6 éve meghalt embert, aki már nem tud védekezni. Egy sokak által tisztelt és szeretett egykori gyulai polgár emlékét gyalázza Bod Tamás a Simonyi-centenárium ürügyén. Nyilvánvalóan azért, mert a kegyeletsértés áldozata Bod politikai ellenfelének, Dr. Görgényi Ernő gyulai polgármesternek a nagybátyja volt.
Mi, akik személyesen ismertük Simonyit, emlékszünk rá, hogy a Bod-féle embereket egyszerűen így minősítette: „Az egy geci.” Akik ismertük Imre bácsit, jól emlékszünk erre, mert nem kevés emberre mondta, így fülünkben még ott cseng a hangjában zengő mélységes megvetés, amint kimondta: „az egy geci”. Simonyi nyomán mi is kimondjuk: Bod Tamás egy geci. (Persze az ikertestvére, Péter is, de az annyira szerencsétlen lúzer is egyúttal, hogy rá nem is vesztegetünk szavakat.) Azaz Bod egy geci. Vagyis B1G.
Miután a polgármester beolvasott neki, B1G facebook oldalán szánalmas magyarázkodásba kezdett. Mindegy is, nem ez az érdekes, hanem az, hogy mi vezetett oda, hogy egy nagyképű gyulai gimnazistából B1G legyen?
A nagyképűség talán a családi körben ivódott a kis Tompikába, hiszen az apja a kommunista diktatúra egyik vezető kádere volt Gyulán. Ez nem csak abban nyilvánult meg, hogy a Fa-Fém Szövetkezet elnöki tisztségét töltötte be, de abban is, hogy ő volt 1985-ben, az utolsó kommunista látszat-választáson az állampárt egyik jelöltje. Akkor éppen eljátszotta az MSZMP, hogy demokratizálódik és nagyon sok helyen, így Gyulán is két megbízható elvtársat állítottak képviselő-jelöltnek. Két kommunista közül lehetett „választani”. Az egyik megbízható kommunista jelölt Bod Antal volt. De az emberek már akkor sem kértek egy Bodot a nyakukba, hanem a kisebbik rosszat választották, így már a kedves komcsi papa is megbukott egy országgyűlési választáson. Egy Bod még akkor sem tud nyerni, ha a másik jelölt is baloldali. Na de akkor még nem lehetett tudni, hogy egyszer véget ér a Bod Antalok kivagyi világa, lesz még demokrácia Magyarországon és valódi választáson dönthetnek a polgárok hazájuk, illetve városuk jövőjéről.
De ne rohanjunk ennyire előre. Nézzük, hogy alakult ki a csődtömeg a hosszú sikertelen évek alatt.
B1G és ikertestvére a ’90-es évek második felében nagy lendülettel vetette bele magát a munkába a Népszabadság megyei kiadványaként működő, Békés Megyei Nap című, balliberális megyei napilap „független” újságírójaként. (Az ilyenek mindig függetlenek és objektívek.) A cél a Békés Megyei Hírlap, a másik – akkor még komcsi megyei lap - legyőzése volt. A történet vége: kudarc. A lap tönkrement, megszűnt.
B1G ekkor áttért a politika világába. 2002-ben taroltak a szocik, a Békés megyei önkormányzati választásokat is megnyerték. Az új megyei elnök az MSZP-s Varga Zoltán lett, aki a „független újságíró” B1G-t nevezte ki a megyeháza sajtósának. Négy évig tartott a pünkösdi királyság, a történet vége: kudarc. 2006-ban elveszítette az MSZP az önkormányzati választást, B1G takarodhatott a megyeházáról.
Következett a Hir6 nevű megyei online hírportál. Ennek szerkesztését a tulajdonos a Bod ikrekre bízta. Később nagyon megbánta. A Hir6 egy végletesen elfogult médium volt, természetesen a balliberális oldal kiszolgálójaként működött. B1G igazi lakáj-újságíróként számos benyalós PR-interjút készített a megyei MSZP-s és SZDSZ-es politikusokkal, ezzel párhuzamosan igyekezett mindent megtenni a megyei Fideszes politikusok lejáratása érdekében. B1G célkeresztjében elsősorban Domokos László akkori megyei elnök és a gyulai önkormányzati képviselők, különösen Dr. Görgényi Ernő és Gajda Róbert álltak. A történet vége: dupla kudarc. A Hir6-ot a Bod-ikrek csődbe vitték, a tulajdonos kirúgta őket, a Fidesz pedig tarolt a 2010.évi választásokon. Domokos László az Állami Számvevőszék elnöke lett, Gajda Róbertet országgyűlési képviselővé választották, Dr. Görgényi Ernőt pedig ősszel Gyula város polgármestere lett. B1G pedig marginális libernyák újságokba írogatott ezt-azt, de Gyula városról mindig csak rosszat. Ezt a szokását megőrizte a mai napig. De közben még történt valami.
B1G úgy döntött, hogy apja nyomdokaiba lép és megpróbálkozik a politikai pályával. Jelen írás kereteit meghaladná ennek részletes taglalása, ezért elég csak annyi, hogy bár ő volt a baloldal közös jelöltje a 2014. tavaszi parlamenti választásokon, csúfos kudarcot szenvedett dr. Kovács Józseffel szemben, aki magabiztosan nyerte a választást. Hiába a sok aljasság, melyet elkövetett a tiszteletreméltó Dr. Kovács Józseffel szemben, hiába Bajnai Gordon és Gyurcsány támogatása, az emberek nem kértek ebből a Bodból sem, mint ahogyan nem kellett a gyulaiaknak 1985-ben az apja, Bod Antal MSZMP-s, állampárti káder sem.
De B1G úgy érezte, hogy még ráznia kell a politikai pofonfát, mert van még rajta neki való termés, ezért ugyancsak a baloldal közös jelöltjeként elindult a 2014. őszi önkormányzati választáson polgármester-jelöltként és a Belső-Törökzugban képviselő-jelöltként. Az eredmény: a tavaszinál is megalázóbb vereség. Polgármester-jelöltként annyira rosszul szerepelt, hogy még a baloldali pártok listájára szavazó gyulaiak közül is több százan nem őt választották, több száz szavazattal kevesebbet kapott, mint a baloldali pártok listája. Egyéni képviselő-jelöltként is megbukott Torma Bélával szemben, akinek a talpára a törökzugiak is szívesen útilaput kötöttek volna már, de azért B1Gre mégsem bízták a körzetet. Ám nehogy azt gondoljuk, hogy azután, hogy három alkalommal is megbukott a választásokon, B1G visszavonult a politikától. Úgy érezte, hogy neki jár a tisztség, jár a hatalom. Ezért becsapta baloldali harcostársait. Történt ugyanis, hogy még a választások előtt írásban kötelezte magát arra B1G, hogy listavezetőként lemond a mandátumról és átengedi a DK-nak, ha a baloldal nem nyer egyéni körzetet és csak egy listás helyhez jut. És a baloldal nem nyert egyetlen egyéni körzetet sem és csupán egyetlen listás mandátumot szerzett, ám B1G, hűen Simonyi-féle nevéhez, nem tartotta be írásbeli ígéretét és beült a képviselő-testületbe. Öt évig ücsörgött és vádaskodott ott. Egyetlen olyan kezdeményezése sem volt, amely eredményes lett volna, amely városunknak használt volna. Ehelyett számos alaptalan vádat fogalmazott meg a város különféle vezetőivel szemben, különféle ügyekben, amelyek közül soha, egyetlen egy sem igazolódott be. Végül a ciklus végén bejelentette, hogy nem akarja folytatni politikai karrierjét. A történet vége tehát ezúttal is: kudarc.
Sok mindent írhatnánk még Bod Tamásról, arról, hogy hogyan lett B1G. De ennyiből is megérthető, hogy miért haragszik annyira a világra, mire ez a sok gyűlölet, melyet érez és kifejez és hogyan juthatott valaki odáig, hogy egykori politikai ellenfele lejáratása érdekében nem átall egy halottat felhasználni, egy elhunyt embert gyalázni. Ezt minden ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember mélységesen elítéli. Persze B1G nem, neki belefér halott emberekről kegyeletsértő cikket írni. Vajon hogy vélekedik majd akkor, ha ez egyszer fordítva fog megtörténni és visszanyúlunk egy kicsit megkapargatni a fafémes pártállami ügyeket és ügyleteket?