MÉLYTOROK BLOG

Ebben a részben – mint korábban ígértem – visszakanyarodunk 2014-be, amibe a fejlesztési források révén láttam bele. Mivel azok a megyei önkormányzat hatáskörébe kerültek, ezért a munkám zöme is azzal telt, hogy egyeztessem a megyével a különböző projektek alakulását. És mivel ezeket a döntéseket politikai testületek hozzák részben, ezért néhány belső információm is volt az éppen aktuális eseményekről.

A változás szele már a 2014-es önkormányzati választások előkészítésében is érezhető volt, habár akkor még nem lehetett látni konkrét mocorgást, csak sejthető volt, hogy valami készül a mélyben. A legfontosabb esemény az önkormányzati területi lista összeállításánál történt, amikor egyértelműen eldőlt, hogy Simonka György dél-békési országgyűlési képviselő átvette a vezetést a megyei Fidesz életben. Ugyanis a választmányi tagok többségét meggyőzte arról, hogy jelöltjét Zalai Mihályt támogassák a lista élén az addigi elnök Farkas Zoltán helyett. A választmányi delegáltak egy jelentős része a körzetéből került ki, egy másik része viszont a többség biztosításához megvett ember, akiket nem hajtott más, mint apró-cseprő dolgoknak a megszerzése, mint például egy havi megbízás valamelyik megyei alapítványban, vagy egy laza állás valamelyik cégnél vagy éppen a sértettség valamilyen pitiáner ügy miatt, ami táplálhatta az előző elnök iránt érzett ellenszenvüket is. Ezen a választmányi ülésen egyértelműen Simonka emberei kerültek többségbe, így a lista is Simonka kedve szerint alakult, illetve állt össze, ami a sikeres önkormányzati szereplés után biztosította Simonka rálátását a megyei területfejlesztési források elosztására is. A választások után rögtön minden megyéhez köthető szervezethez Simonka emberei lettek elhelyezve, akik biztosították, hogy mindenhol az történjen, amit parancsba kapnak. A nagy összecsapás azonban még ezután jött, amikor kiderült, hogy Zalai Mihály megyei elnök asszisztálásával a teljes megyei uniós források megszerzésére készülnek. Ez azt jelentette, hogy a források zömét Dél-Békésbe irányították volna úgy, hogy a megye többi része alól gyakorlatilag ki lett volna „ganézva”, ahogy ezt akkoriban mondtuk egymás között. Ezt a pályázati pontozási rendszer alakításával érték el, ugyanis abba olyan értékelési szempontokat raktak, amelyeknek majdnem kizárólag a dél – békési térség felelt meg. Ezzel egy olyan több éves harc vette kezdetét, ami gyakorlatilag megbénította az érdemi munkát a településeken. Ez ment minden szinten, ami gyakorlatilag arról szólt, hogy Simonka hogy tudja megszerezni és érvényesíteni a befolyását a megye teljes területére és rendszer erőforrásaira, legyen az a TOP-os milliárdok, a hulladékgazdálkodási rendszer, a pályázatírás és menedzselés rendszere, a kiemelt pilot projektek, amelyekben nagyon sok milliárd forint fordult meg. Simonka az általa Dél-Békésben kifejlesztett modellt szerette volna ráhúzni a megye egészére. Nagyon fontosak voltak neki azok a városok is, ahol jelentős gazdasági potenciál van. Amit például a saját választókörzete központjában csinált, azt szerette volna mindenhol megvalósítani, ugyanis Orosháza, benne a település erőforrásaival, turisztika, fejlesztések, városi cégek szinte teljesen az ő befolyása alá kerültek. A megyei források elosztásában a megyei elnök, Zalai Mihály vezetésével létrehozták a megye pályázatíró és menedzselő vállalkozását, amelynek az volt a feladata, hogy irányítsa és rajta tartsa az úját a megyében megvalósuló összes pályázaton, amivel lehetőségük lett volna a projektek menedzseléséhez kapcsolódó több száz millió forint „behúzásához” is, amelynek a felhasználását szintén Simonka és köre „menedzselte” volna. Itt szakadt el a cérna a megye többi településén és itt volt az első konkrét fellépés Simonka nyilvánvaló törekvéseivel szemben. A pályázatírás rendszeréért vívott csata volt az első jelentősebb ütközet, ahol Simonka nem tudott sikert elérni, ugyanis Görgényi Ernő fellépésével és irányításával megszületett a KBC Békés Megyei Települések Fejlesztéséért Nonprofit kft., amely azokat a településeket fogta össze, amelyek nem kívántak a Simonka féle bagázsban részt venni, főleg nem pályázati pénzek kezelését bízni olyan alakulatra, amelynek már akkor is kétes híre volt megyeszerte. Zalai, Simonka utasítására addig elment, hogy levelekben fenyegette a polgármestereket, ha nem a megye cége végzi a pályázatok menedzselését és koordinálását, akkor megnézhetik majd magukat, mert a megye nem fogja majd támogatni, hogy nyerjenek. A Zalai – féle szerveződés akkoriban még a nemrégiben három év szabadságvesztésre elítélt volt országgyűlési képviselő Mengyi Rolandhoz köthető cégekkel, így a Public Sector kft.-vel is kapcsolatban állt, ami sokat elárul arról, hogy miért merültek fel kételyek már akkor több polgármesterben, mint később beigazolódott: jogosan. A következő pofon Simonkát a hulladékgazdálkodás terén érte. A (DAREH) az a cég, amely Békés megye nagy részét és Csongrád megye keleti járásait fogja össze. Simonka úgy akarta a átszabni a fazont, hogy a közszolgáltató cég és az önkormányzati tulajdonú hulladékszállító nonprofit cégek közé egy stróman céget akart beiktatni, ami szembe ment minden direktívával és törvényes lehetőséggel, és itt is, ha Görgényi vezetésével nem állnak össze a polgármesterek, és nem változtatták meg volna a cég üzemeltetési koncepcióját, akkor még a DAREH 14 milliárd forintos uniós támogatása is ugrott volna, ami a Békés megyei hulladékgazdálkodás teljes csődjével járt volna együtt. Hiába fenyegette meg Simonka a polgármestereket, a KBC-ügy után a DAREH-et is elveszítve minden oka megvolt arra, hogy nagyon megharagudjon Görgényire.

Aztán eljött 2016. év vége és a bomba robbant. Ugyanis már korábban is találkozott a vezetés olyan facebookos kommentekkel és posztokkal, amelyekben dél-békési személyek, civil és közéleti szereplők egyaránt Gyula városát kezdték el szidalmazni és támadni, de akkor még nem sejtette senki, hogy ez egy tervszerűen felépített kommunikációs akció része volt, amely alpári stílus 2019. augusztusában még vissza fog egyszer köszönni Gyulára…

Egyszer ugyanis, már nem emlékszem pontosan, de az egyik alpolgármester hivatali fiókjába bedobtak egy nagy lezárt borítékot, amelyben az alábbi dokumentum állt és amely később több csatornán eljutott a nyilvánossághoz is: (Dokumentumért kattints ide) Úgy gondolom önmagáért beszél a dokumentum tartalma, amelynek valódiságát Simonkáék nem tagadták. Amikor ez nyilvánosságra került, akkor egy nagy karácsony előtti cirkusz vette kezdetét, amibe a gyulai vezetés a nyilvánosság előtt is beleállt. Ebből Simonka szintén nem jött ki jól, hiszen a városban szitokszó lett a neve. Mondjuk azok után, hogy arra adott utasítást, hogy a gyulaiakat férgeknek titulálják, ne is nagyon csodálkozzunk. Gyula nagy kavics volt Simonka cipőjében, mivel látták, hogy nem bírnak Gyulával és nem bírnak a gyulai vezetéssel – amelyik eddig sok borsot tört az orra alá – ezért elhatározták más eszközökhöz nyúlnak.