A Simonka-Galbács terv
A sztoriból tehát kikerekedik két sértett és bosszúszomjas ember története, akik semmilyen eszköztől nem riadnak vissza céljaik és ezáltal kívánt vágyaik eléréséhez. Galbács kezéből kiesett a Termál – bármennyire is magyarázza a bizonyítványt – és egészen valószínű, hogy a klubnál feltárt visszásságok miatt a klub feljelentést fog tenni költségvetési csalás, sikkasztás és hűtlen kezelés tárgyában. Simonkát pedig a bosszún kívül még az is zavarhatja, hogy bűnszövetkezete nem tudta megvetni Gyulán a lábát és nem fért hozzá a város óriási potenciált jelentő (az első fejezetünkben már bemutatott) erőforrásaihoz, és még az uniós források városba áramlását sem tudta megakadályozni a Zalai vezette vazallus megyei önkormányzaton keresztül, ami külön bosszantotta.
Galbács Mihály és Simonka György valamikor 2019 tavaszán találkozhattak és akkor határozhatták el, hogy lejárató kampányt fognak indítani a gyulai városvezetés ellen. Valószínű, hogy ezen a találkozón lett leegyeztetve minden anyagi és „szakmai” részlet a 2019 nyarán elindított aljas kampányukhoz. Nagy kérdés, hogy a gyulai választókerületből ki segíthette Galbácsot eljutni Simonkához? A válaszra maga Galbács is több helyen utalást tett, miszerint kap és kapott biztatást „más helyekről” is.
Az augusztusban kirobbantott puccskísérlet néhány izgalmas előzményére térjünk ki, ami még színesebbé teszi a Simonka-Galbács-féle történetet. A 2016-os úgynevezett kommentháború után Simonka megbízásából Puju János, Simonka jobbkeze egy exrendőr magánnyomozót keresett meg azzal a céllal, hogy szaglásszon körbe Gyulán, ahol esetleg hátha olyan információk birtokába tud jutni, amelyeket fel lehet használni a Görgényi – féle városvezetés ellen. Simonka ezirányú szándéka azonban kiszivárgott és eljutott Görgényihez. Az, hogy ebből a megbízásból mi lett, azt nem lehet tudni, de mint később kiderült, az adatgyűjtés a várossal szerződésben álló kivitelezők egy körét célozta meg. Ebből lehet következtetni, hogy a 2019. nyarán elindított lejárató anyag nem csak Galbács szerzeménye volt, hanem egy Simonka és köre által alaposan előkészített valós és nyilvános adatok hazugságokkal történő összemosása útján szerkesztett koholmány.
Az elmúlt két, három év viszonylagos csendben telt el, a Simonka ügyeiről szóló első sajtóhírek ebben az időszakban kezdtek el minél nagyobb nyilvánosságot kapni. Ezen ügyek részleteit még éppen csak hogy kapirgálta a sajtó, házkutatás, mentelmi jog felfüggesztés, bűnszervezet, stb. ezekről egyre több cikk és híradás jelent meg. Az augusztus 21-én történt vádemelés az egy fontos mérföldkő volt az ügy/ek további kimenetele szempontjából. Ami a médiában megy jelenleg, az jelenleg csak a jéghegy csúcsa, az izgalmas hetek ezután következhetnek. Egyes infók szerint további bombák fognak még felrobbanni az elkövetkező hetekben, hiszen további nyomozások folyhatnak a háttérben a Simonka és köre által elkövetett bűncselekményekről.
Galbács viszont igazából akkor vadult meg, amikor távoznia kellett a Termál éléről. Már tavaly év végén homályos utalásokat kezdett el mondogatni a környezetében arról, hogy hamarosan történni fog valami, amire akkor senki sem adott és senki sem figyelt. Sokat elárult az egyik elszólása, amit az egyik bizottsági tagnak tett az ülésről való távozásakor: „Jön a kampány, most kinyírok mindenkit!” De ekkor még senki sem tudta, hogy mire készül/nek.
Mint írtam, Galbács és Simonka vélhetően már kora tavasz óta készülhetett az augusztusban időzített támadásra, amelynek alapját egy a sajtóból már ismert, Galbács nevével fémjelzett lejárató anyag képezte, amelyhez néhány adalékot és kommunikációs tanácsot Simonka és köre is szolgáltatott Galbács számára. Simonkának két célja volt: az egyik, hogy elterelje magáról a figyelmet a hamarosan kirobbanó vádemeléséről (és ezt szolgálta a gyulai botrány kampány szempontjából szerencsétlen augusztus 20 előtti időzítése is; megj.: 21-én vádat emeltek ellene bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalásért), másrészt, hogy Galbács segítségével, Galbácsot eszközként felhasználva a Fideszen belül akadályozza meg Görgényi indulását a polgármesteri székért a Fidesz színeiben.
A Galbács által koholt 23 oldalas anyagra egy külön fejezetben fogunk kitérni, viszont jellemző Galbács jellemére, hogy korábban elhunyt képviselőket – így a néhai Baranyó Gézát és Balogh Lajost - is belekeveri hazugságaiba, ami különösen gyomorforgató és visszataszító epizódja ennek az amúgy is Gyulára nézve szégyenletes történetnek.
Galbács ezt a dokumentumot július 1-én elküldte a pártközpontba, arra számítva, hogy a felsőbb vezetőkben majd felháborodást fog kiváltani annak hazug tartalma, majd ezáltal a – terveik szerint - Simonka vezette megyei választmányon, a Simonka emberei által biztosított többségen keresztül fogják azt elérni, hogy Görgényit nem fogja a Fidesz indítani Gyulán a polgármesteri székért. És most kapaszkodjanak meg, Galbács nemhogy azt akarta elérni Simonkával együtt, hogy Görgényi ne legyen polgármester Gyulán, hanem egyenesen azt szerették volna, hogyha Galbácsot, a Simonka által madzagon mozgatott bábfigurát „nyeletik le” a helyi jobboldali közönséggel, ami a teljes képtelenség kategóriájába tartozott volna. Galbács – saját elmondása szerint – még a fogát is megcsináltatta, hogy „jól mutassak a plakátokon!” A pártközpontban azonba furcsának találták az egészet, onnan nem kapott érdemi választ. És egy további bökkenő is akadt: Simonka az időközben megrendezett megyei választmányi gyűlésen egy magas rangú fideszes politikus közbelépésének köszönhetően nem indulhatott a megyei választmány elnöki székéért, ami úgy volt aposztrofálva, hogy ez Simonka önkéntes döntése volt, pedig a valóság az, hogy csak idő kérdése volt a vádemelés ellene és társai ellen, mivel nem akartak egy bűnügyekkel terhelt megyei elnököt látni a megyei fidesz élén.
Mikor a Galbács – Simonka páros látta, hogy Görgényit nem tudják megbuktatni a hivatalos úton a pártvezetés által, a belső csatornákon, akkor a hivatalos kampánystart elindításáig (augusztus 24-ig) tovább próbálkoztak. És tették mindezt a lehető legaljasabb módon. Ehhez helyben működésbe léptettek olyan (ál)ellenzéki erőket és lobbikat, amelyek ellenzékinek mondják magukat, viszont egyértelműen a Simonka-kottából játszanak és Simonka zsebében vannak. Hogy kik ők? Hamarosan megtudjuk.